ÁLLATBARÁT

Nyílméregbékafélék

A nyílméregbékafélék (Dendrobatidae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó család.

13+3 nem és 251 faj tartozik a családba.

A nevük onnan ered, hogy a dél-amerikai törzsek indiánjai az állatok bőréből kiválasztódó mérget nyilaik végére kenik, és azzal vadásznak.

Őshazájuk Dél-Amerika, és Közép-Amerika. Az arany fakúszóbékát (Dendrobates auratus) behurcolták a Hawaii-szigetekre is.

A Közép-Amerikában és Dél-Amerikában őshonos apró, színes nyílméregbékákban eddig több alkaloidát is azonosítottak. A legmérgezőbbnek a rettenetes nyílméregbéka (Phyllobates terribilis) mérge bizonyult . Az állatok színe és mintázata változatos, de a legtöbb esetben megtalálható benne a fekete, narancs, kék, és sárga szín. A rakétabékák (Colostethus nem) fajai barna színűek. Méretük 1 cm és 6 cm között változik, ami függ a béka fajától és életkorától.

Többféle színpárosításban is előfordulnak: türkiz-zöldes, piros-feketés, kék-feketés, narancs-fehéres, citrom-feketés, rózsaszín-fehéres.

nem ebihalai növények termésében vagy levelei között összegyűlt vízbe kerülnek. Néhány fajnál a nőstények gyakran visszatérnek ehhez a „bölcsődéhez”, hogy megetessék az ebihalakat.

Fogságban a békák 5 és 12 év hosszan élnek, de a természetben szokásos élethosszukról kevés adat van. A legtöbbjük valószínűleg csak az 1-5 éves kort éli meg. Fogságban nem termelnek mérget, mert nem mérgező rovarral táplálkozik amiből mérget tudna magának csinálni. A 80-100%-os páratartalmat és a 24-27 °C-os nappali, továbbá a 16-18 °C-os éjszakai hőmérsékletet igénylik.

A fogságban tartott nyílméregbékákat gyakran összekeverik az aranybékafélék (Mantellidae) Madagaszkáron őshonos, színes fajaival. A két békacsalád nem áll közeli rokonságban, ráadásul az aranybékafélék a hidegebb éghajlatot kedvelik és kisebb méretűek. Ennek ellenére szintén mérgezőek.

Pár darab fajta

Ameerega labialis
Ameerega macero
Ameerega maculata
Ameerega parvula
Ameerega petersi
Ameerega peruviridis
Ameerega picta
Ameerega planipaleae
Ameerega pongoensis
Ameerega pulchripecta
Ameerega rubriventris
Ameerega silverstonei
Ameerega simulans
Ameerega smaragdina
Ameerega spec. aff. hahneli
Ameerega spec. "Sira"
Ameerega trivittata

Kék bálna

A kék bálna vagy óriás bálna (Balaenoptera musculus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe[1] és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj.[2][3]

A kék bálna a 30 méteres hosszával[4] és a 170 tonnás, vagy ennél is nagyobb testtömegével[5] a legnagyobb ismert állat, ami valaha is létezett.[6]

Teste hosszú és karcsú, többféle kékesszürke árnyalattal. Testének felső része sötétebb, alsó része pedig világosabb. A kék bálnának jelenleg három alfaját különböztetik meg: a B. m. musculus-t az Atlanti- és Csendes-óceán északi részén; a B. m. intermediát a Déli-óceánban és a B. m. brevicaudát (ezt az alfajt törpe kék bálnának is nevezik) az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén. A három valószínű alfaj mellett lehet, hogy az Indiai-óceán egyik kék bálna állománya egy negyedik alfajt alkot, melynek neve B. m. indica. Mint a legtöbb sziláscet esetében, a kék bálna legfőbb táplálékát a kisméretű rákok adják, melyeknek gyűjtőnevük krill, más néven világítórákok.[8]

A 20. század elejéig, még mielőtt az ember ipari mértékben mészárolni kezdte ezt a bálnafajt, a kék bálna – rokonaival együtt – gyakori volt a Föld összes óceánjában és nagyobb tengerében. Egy évszázad alatt azonban az intenzív vadászat majdnem a kihalás szélére juttatta a fajt, mígnem 1966-ban nemzetközi összefogással védelmi intézkedéseket hoztak a kék bálna megmentésére. A 2002-ben végzett kékbálna-számlálás szerint világszerte 5–12 000 kék bálna létezik,[9] öt csoportba vagy állományba csoportosulva. Az újabb számlálások, amelyek a törpe alfajokat is jobban szemügyre vették, azt mutatják, hogy a korábbi példányszám jóval kisebb a mainál.[10] Mielőtt elkezdődött volna az ipari mértékű bálnavadászat, az Antarktisz vizeiben körülbelül 202–311 000, de valószínűbb, hogy 239 000 kék bálna élhetett.[11] Manapság a Csendes-óceán keleti részén, az Antarktisz vizeiben és az Indiai-óceánban, külön-külön körülbelül 2000 óriás bálna van. Az előbbi állományokon kívül, az Atlanti-óceán északi részén és a déli félgömbön, még két-két csoport létezik.

A kék bálna a barázdásbálna-félék családjába tartozik, abba a családba, amelynek tagja a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), a Bryde-bálna (Balaenoptera brydei), a tőkebálna (Balaenoptera borealis) és a csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) is.[1] A tudósok szerint ez a cetcsalád a sziláscetek többi családjától körülbelül az oligocén kor közepén vált le.

A legtöbb rendszerező, a kék bálnát a Balaenoptera nembe helyezi, mint a nem nyolc fajának egyikét. Egyetlenegy rendszerező azonban a Sibbaldus nevű monotipikus nembe sorolja az állatot,[12] de ezt a besorolást mások nem fogadják el. Az állat DNS-ét vizsgálva azt láthatjuk, hogy a törzsfejlődés (philogenesis) szempontjából a kék bálna közelebbi rokonságban áll a tőkebálnával és a Bryde-bálnával, mint a Balaenoptera nem többi fajával; szintén így közelebbi rokonságot mutat a hosszúszárnyú bálnával és a szürke bálnával (Eschrichtius robustus), semmint a csukabálnákkal (Balaenoptera acutorostrata és Balaenoptera bonaerensis).[13][14] Ha a további kutatások megerősítik ezeket a rokonsági kapcsolatokat, akkor a jövőben a barázdásbálna-félék családját nagy mértékben át kell dolgozni.

A természetben legalább 11 kék bálna-közönséges barázdásbálna felnőtt hibridet figyeltek meg. Arnason és Gullberg kutatók szerint a két bálna közötti genetikai távolság az ember és a gorilla közti távolsággal egyezik meg. 1692 szeptemberében Sibbald egy 23,4 méteres, partra vetett kék bálnát talált Firth of Forthnál, amelyről a következőket írja: „fekete, szarvszerű lemezei voltak” és „a két nagy lyuk a piramis alakjához hasonlított”.[16]

A fajnév (musculus) a latin nyelvből van, és jelentése valószínűleg „izmos”, de „kis egeret” is jelenthet. Carl von Linné, aki tudományosan megnevezte az állatot 1758-ban, a Systema Naturae című könyvében,[18] biztosan ismerte ezt, emiatt ironikusan kétértelmű névvel látta el az állatot.[19] Herman Melville, a Moby Dick című regényében „kénes fenekűnek” nevezte ezt a bálnafajt, mivel a bálna testének alsó részén narancsszín-barna vagy sárga foltozás van; ez a kovamoszatoknak köszönhető. Ezt a bálnát korábban a következő nevekkel illették: Sibbald barázdásbálnája – mivel az állat első leírását a skót orvos, Robert Sibbald készítette –, nagy kék bálna és nagy északi barázdásbálna; ezeket a neveket manapság már nem használják. A kék bálna megnevezést először szintén a Moby Dickben használta Melville, de nem adott magyarázatot hozzá. Az állat angol neve, a blue whale, a norvég blåhval szóból ered. Ezt a norvég szót Svend Foyn norvég bálnavadász alkotta meg, miután tökéletesítette a szigonyágyút. 1874-ben Georg Ossian Sars norvég biológus ezt a megnevezést fogadta el az állat közönséges nevének.

A szakértők három–négy alfajt tartanak számon:

Balaenoptera musculus brevicauda – más néven törpe kék bálna, az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén megtalálható példányok,
Balaenoptera musculus intermedia – a Déli-óceánban élő kék bálna,
Balaenoptera musculus musculus – az Atlanti- és a Csendes-óceán északi részén élő állományok,
Balaenoptera musculus indica – az Indiai-óceánban; habár a B. m. brevicaudánál hamarább leírták, meglehet, hogy a két csoport ugyanannak az alfajnak a tagja.

A kék bálna szinte kizárólag lebegő világítórákokat, úgynevezett krilleket fogyaszt, azonban néha evezőlábú rákokkal (Copepoda) is táplálkozik. A táplálékként szolgáló zooplanktonban levő rákfajok óceánokként változóak. Az Észak-Atlanti-óceánban: északi krill (Meganyctiphanes norvegica), Thysanoessa raschii, Thysanoessa inermis és Thysanoessa longicaudata;[37][38][39] az Észak-Csendes-óceánban: Euphausia pacifica, Thysanoessa inermis, Thysanoessa longipes, Thysanoessa spinifera, Nyctiphanes symplex és Nematoscelis megalops;[40][41][42] az antarktiszi vizekben: Euphausia superba, Euphausia crystallorophias és Euphausia vallentini. A jeges vízben több az oxigén és a szén-dioxid, mint a meleg vízben, ezért ott különösen gazdag az élővilág.

A kifejlett kék bálna naponta 40 millió krillt fogyaszthat,[43] ez körülbelül 3600 kilogramm táplálékot jelent.[36] Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. A felnőtt állatnak naponta körülbelül 1,5 millió kilokalória kell ahhoz, hogy életben maradhasson.[44]

Mivel a krill állandóan mozgásban van, a bálna kénytelen utánuk úszni. Nappal körülbelül 100 méteres mélységekben vadászik, csak éjszaka táplálkozik a víz felszínén, amikor a krill felfelé vándorol. A táplálkozási célú merülések általában 10, néha 20 percig tartanak, a rekord 36 perces volt.[45] Felbukkanáskor áttöri magát a planktonfelhőkön, miközben nagyokat „kortyol”: a száját félig bezárja, közben sziláin át a nyelve segítségével kipréseli a vizet, ily módon szilasertéi között bőséges mennyiségű tápláló planktont fog fel. Krillvadászat közben a kék bálna véletlenül kisebb halakat, egyéb rákokat és kalmárokat is lenyelhet.[46][47]

A tigris

A tigris a ragadozók rendjébe,a macskafélék családjába tartozik.Dél és Délkelet-Ázsiában ,ill. Szibériában él.Több alfaját különítik el.Több alfajuk pl.a balti tigris már a kihalás szélére került.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat